A halál az élet legkiszámíthatatlanabb főgonosza...
2011.10.02. 20:34, Zephina
...akár tündérmesében vagyunk, akár a valóságban, a halál legyőzhetetlen.
Sziasztok!
Legutolsó postomban, egy nagyon vidám hírrel jöttem, most azonban a legszomorúbbal. A múltkor a születés öröme lengett a levegőben, most azonban a halál szomorúsága.
Szivike 2011. október 1-én, szombaton, a délutáni órákban, hosszú betegség után elhunyt. Az okát még most sem teljesen tudom. Valamilyen oknál fogva megsérült az állkapcsa és sem inni, sem enni nem volt képes. Sok mindennel próbálkoztunk, hogy segítsünk rajta, de reménytelen volt. Két iszonyatosan hosszú hét kínlódása és szenvedése után végleg feladta a küzdelmet és eltávozott közülünk. Az utolsó perceiben is vele voltam, míg az utolsó lehelete el nem hagyta testét…
Ezután családi körben eltemettük és elengedtük a mesés RágcsálóMennyországba.
Nagyon szerettünk Szivike, hiányzol! Nyugodj békében…
Ne bántsatok, ha most rossz vagyok,
Ha most kicsit halkabban élek.
Halkabban élnek a felhők is,
Meg a halottak, meg a rétek.
(...)
Nagycsöndű, komoly kisértet kisér
S hová lépek, kibú a föld alól -
Az árnyékom, mely mindenütt követ
S találkozunk is egyszer valahol.
József Attila
Most ennyi..
Zephina lelép.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Szia, Zeph!
Nagyon sajnálom! :( Tudom, milyen elveszíteni egy jó barátot. Valószínűleg még sokáig fog fájni, de az idő majd megszépíti az emlékeket, és egy idő után mosolyogva fogsz visszaemlékezni rá, boldogan. Hidd el! :)
Dóri
Szia Dóri!
Köszönöm az együttérzést! Igen, valószínűleg eltart még egy darabig, míg feldolgozom, de talán az enyhíti a dolgot, hogy biztos volt valami értelme az életének, ha mást nem annak hogy életet adott három kis csöppségnek, felnevelte őket, és így 3 pici darabka maradt belőle itt a világon, szóval ennyi vígaszom van. Ráadásul a picik tiszta anyjuk, még ha nem is mind a három hasonlít teljesen rá... :) Igen, mosolygok majd, mert egy tündér volt...
Köszönöm még egyszer! ^^ *nagy ölelés Dórinak*
Egy angyal vagy! C:
Zeph