Sziasztok!

Legutolsó postomban, egy nagyon vidám hírrel jöttem, most azonban a legszomorúbbal. A múltkor a születés öröme lengett a levegőben, most azonban a halál szomorúsága.

Szivike 2011. október 1-én, szombaton, a délutáni órákban, hosszú betegség után elhunyt. Az okát még most sem teljesen tudom. Valamilyen oknál fogva megsérült az állkapcsa és sem inni, sem enni nem volt képes. Sok mindennel próbálkoztunk, hogy segítsünk rajta, de reménytelen volt. Két iszonyatosan hosszú hét kínlódása és szenvedése után végleg feladta a küzdelmet és eltávozott közülünk. Az utolsó perceiben is vele voltam, míg az utolsó lehelete el nem hagyta testét…

Ezután családi körben eltemettük és elengedtük a mesés RágcsálóMennyországba.

Nagyon szerettünk Szivike, hiányzol! Nyugodj békében…

Ne bántsatok, ha most rossz vagyok,
Ha most kicsit halkabban élek.
Halkabban élnek a felhők is,
Meg a halottak, meg a rétek.
(...)
Nagycsöndű, komoly kisértet kisér
S hová lépek, kibú a föld alól -
Az árnyékom, mely mindenütt követ
S találkozunk is egyszer valahol.

József Attila

Most ennyi..

Zephina lelép.